3.5. Exkurzus: A kairói geníza 121

A Weisz-féle katalógus kézirati részében három tételként jelenik meg a kairói genízából származó mintegy 500 kézirat, ill. kézirattöredék: A 592-594. 122 Mi is az a kairói geníza? A zsidóknál elterjedt szokás volt a középkorban, hogy olyan szövegeket tartalmazó iratokat, amelyekben előfordult – vagy egyáltalán előfordulhatott – Isten neve, nem semmisítettek meg, hanem elzárt helyen tárolták méltó módon, hogy ott majd az enyészeté legyenek. Az is előfordult, hogy esetenként időről-időre el is temettek egy-egy nagyobb mennyiséget, ahogyan embereket szokás. Ez a gyakorlat egyébként nemritkán nemcsak iratokra, hanem tágabb értelemben „szent tárgyakra,” azaz a liturgiában használt eszközökre is kiterjedt. Továbbá az is gyakran előfordult, hogy bármilyen a kezük ügyébe kerülő iratot a genízába rejtettek a hívek, nemcsak szoros értelemben vett szent szövegeket. Eredetileg magát az aktust, az elrejtést jelölte a geníza szó – ennek a gyöke egyébként valószínűleg iráni eredetű és közös a magyar kincs szóéval –, ám hamarosan annak a helyiségnek a megjelölésére is használták, ahol az ily módon elrejtett tárgyakat tartották a zsinagógákban Európában és a Közel-Keleten egyaránt, jóllehet nem volt minden zsinagógában geníza. A számos geníza közül jelentőségében kiemelkedik az Ókairóban álló Ben Ezra zsinagógáé. Ez a zsinagóga eredetileg Szent Mihály arkangyalnak szentelt kopt templom volt, amit a koptok azután a 9. század végén eladtak a zsidó közösségnek. Erre – Makrízi 15. sz-i történetíró elbeszélése szerint – azért került sor, mert Ahmad ibn Túlún szultán, attól a céltól vezéreltetvén, hogy a kopt közösséget visszaszorítsa, olyan hatalmas adót (25.000 dínár) vetett ki rá, hogy III. Mihály pátriárka kénytelen volt áruba bocsájtani különböző ingatlanokat, kegyes alapítványokat (vakf), valamint ezt a templomot is. 123 A hozzátartozó geníza „felfedezésének” története részleteiben alig ismert, ma még csupán nagy vonalakban körvonalazható. Az sem világos, milyen szerepe volt a közeli Baszátín-temetőnek: számos jel enged arra következtetni, hogy a geníza-anyagként ismert korpusznak egy része valójában a temetőből származik. Mindenesetre a geníza első említése 1752-1753-ra esik, majd úgy tűnik, a 19. század közepétől egyre többen jártak ott, ill. egyre több anyag került régiségkereskedők révén európai gyűjtőkhöz, ám a látogatók – csakúgy mint a régiségkereskedők – igyekeztek becses zsákmányuk forrását homályban tartani: talán azért, mert tisztában voltak a kéziratok nem tiszta eredetével, vagy azért, mert remélték, hogy a jövőben majd újra élhetnek ezzel a lehetőséggel. Mígnem azután 1896-ban egy jómódú tudós skót hölgy-ikerpár, Agnes SMITH LEWIS és Margaret DUNLOP GIBSON, akik a keleti kereszténység kiemelkedő kutatói és ismerői voltak, a Sínai-hegy lábánál fekvő Szent Katalin kolostorban tett egyik látogatásuk során útközben Kairóban egy régiségkereskedőtől régi héber iratokat vásároltak. Hazatérvén Cambridge-be barátjukhoz, Solomon SCHECHTERhez fordultak segítségért a szövegek azonosításához, minthogy a két hölgy otthonosan mozgott ugyan a görög, bibliai héber, szír, latin, arab és más keleti keresztény nyelvek és irodalmak terén és kiemelkedő tudományos tevékenységet is folytatott, ám a Biblia utáni kor héber irodalma és a rabbinikus írásbeliség már némi nehézséget jelentett számukra. SCHECHTER az egyik szövegben Jézus, Sirák fia könyvének (Ecclesiasticus) egyik részletének héber szövegét ismerte föl. Ez a szöveg görög fordításban része az Ószövetség görög fordításának, a Septuagintának és ily módon azután a katolikus Bibliában is megtalálható, ám a szöveg héber eredetije legkésőbb a 11. század táján elveszett: Szent Jeromos használta még az 5. század elején, míg zsidó szerzők egészen a 11. századig idézik. 124 Föltételezvén, hogy ahol ilyen szenzációs lelet kerül elő, ott nagyon értékes dolgok rejtezhetnek még, a Cambridge-i egyetem rektorhelyettesének és a brit birodalom főrabbijának ajánlólevelével fölszerelkezvén SCHECHTER a helyszínre utazott, kiderítette, honnan származnak a kéziratok, majd pedig minden előzetes várakozást fölülmúlva aránylag könnyen sikerült elérnie, hogy a kairói zsidó hitközség a geníza teljes megmaradt tartalmát – mintegy 140.000 töredéket – a Cambridge-i egyetemnek ajándékozza. Ez az anyag a teljes geníza-anyagnak mintegy a háromnegyedét teszi ki. Kisebb gyűjtemények vannak Oxfordban, Londonban, Manchesterben, Szentpétervárott, Párizsban, Cincinnatiban, Philadelphiában, Bécsben és Jeruzsálemben. A Budapesten őrzött Kaufmann Gyűjtemény aránylag kis mennyiségű geníza-töredékkel rendelkezik, ám anyaga egészen kiváló. 125 

121 Simon HOPKINS: Ancient manuscripts and modern Hebrew studies. Inaugural Lecture. New Series, No. 58. University of Cape Town. 13th June 1979. 9-11. UŐ: The discovery of the Cairo Geniza. In: Bibliophilia Africana IV being the Proceedings of the Fourth South African Conference of Bibliophiles held at the South African Library, Cape Town, 7–10 September 1981. Published in honour of Dr. Antony M. Lewin Robinson. On the occasion of his retirement as Director of the South African Library on 31 October 1981. Editor C. Pama. Cape Town 1981. 137-178. Robert BRODY: The Cairo Genizah. In: RICHLER 1990. 112-134. Allan Whigham PRICE: The ladies of Castlebrae. London 1985. 196-201. Alexander MARX: The importance of the Geniza for Jewish history. In: Proceedings of the American Academy for Jewish Research 16 (1947) 183-204. Vö. még Abraham Meir HABERMANN: Genizah. In: Encyclopaedia Judaica 1971-1972. VII. 404-407.
122 A pijjuthoz ld. Slómó VIDDER [=WIDDER Salamon]: Resimat ha-pijutim ve-ha-sirim ben kitbe ha-genizah be-szifrijat David Kojfman se-ba-Aqademijah ha-Madait ha-Hungarit be-Budapest. In: Keleti dolgozatok Löw Immánuel emlékére. Szerkesztette Scheiber Sándor. Budapest 1947. 22 (héber rész; [7A]).
123 Sylvie DENOIX: Les premières siècles arabes. De la Conquète aux califes fatimides chiites (641 à 1171). In: Le Caire. Szerk. André Raymond. [L’art et les grandes civilisations. Les grandes cités]. Párizs 2000. 78.
124 Ehhez ld. GOLDZIHER Ignác: Jelentés az orientalisták XI-ik nemzetközi congressusáról. (Goldziher Ignácz r. tag előterjesztése az 1897. nov. 8-i ülésen.) In: Akadémiai Értesítő 9 (1898) 21-22.
125 Ld. pl. MARX 1947. 185.