1. Kaufmann Dávid élete 1

Kaufmann Dávid 1852. június 7-én született egy morvaországi kisvárosban, Kojeteinben. 2 Édesapja, Kaufmann Lipót a mezőgazdaságban kereste kenyerét, haszonbérlőként gazdálkodott, s családjának eltartása, majd két fiának taníttatása nem csekély erőfeszítésébe került. 3 A családi hagyomány szerint az édesapa kemény, rideg, némileg barátságtalan ember volt, míg az érzékeny lelkű édesanya, Dávid Róza táplálta leginkább fiának korán jelentkező tudásszomját. Kaufmann Dávidot egészen élete végéig különlegesen gyöngéd és szoros szálak fűzték édesanyjához. (Ő egy évvel élte túl fiát.) Az éleseszű gyermek 1856-tól 1860-ig a helybéli zsidó elemi iskolába járt, majd 1860 és 1867 között a közeli Kremsier 4 piarista gimnáziumában volt magántanuló. Az iskolai tárgyak mellett kiváló előmenetelt tanúsított a zsidó tudományokban is, amelyekkel magánúton foglalkozott. 1867 húsvétján kellett döntenie a családnak a fiú jövőjéről, s az édesanya kívánságának megfelelően a teológiai stúdiumokra esett a választás, jóllehet az apa a fiát haszonbérlőként látta volna szívesen. Így került a fiú a közeli Porosz-Sziléziába, a breslaui 5 Zsidó Teológiai Szeminárium gimnáziumába. Breslauban tíz éven át tanult egészen 1877-ig. Közben egy félévet (1869) az osztrák-sziléziai Teschen evangélikus gimnáziumában töltött, ahol osztrák érettségi vizsgát tett. 6 Az érettségit követően a Szeminárium felső „tanfolyamába” lépett, ahol már kizárólag a zsidó teológiával kapcsolatos tárgyakat oktattak. Párhuzamosan járt egyúttal a Breslaui Egyetemre is, ahol a természettudományok, a filozófia (Dilthey) és az orientalisztika területén hallgatott előadásokat. Közben az 1874. év nyári szemeszterében a lipcsei egyetemen arabisztikát hallgatott s doktorátust is szerzett. Doktori disszertációját a 10. századi Szaádja al-fajjúmi vallásbölcseleti rendszerének szentelte. 7 Breslaui tanulmányainak ünnepélyes befejezésére 1877. január 28-án került sor. Ezt megelőzően azonban már 1876-ban megpályázta a berlini zsidó hitközség rabbijának állását, jóllehet hajlamainak és készségeinek egy ilyen gyakorlati jellegű elfoglaltság nem igazán felelt meg. A Berlinben a nagy ünnepek alkalmából tartott bemutatkozó „próbaprédikációi” általános sikert arattak, ám egyes kitételei, továbbá magánbeszélgetésekben tett megjegyzései a felettébb reformszellemű hitközség egyes vezetőit arról győzték meg, hogy Kaufmann túlságosan is konzervatív s az ortodoxia felé hajlik, s így pályázatát nagyon udvariasan bár, de elutasították. 8 Ám épp ekkortájt szervezték Budapesten az Országos Rabbiképző Intézetet – hosszú előkészítő tárgyalásokat és munkálatokat követően 1877. október 4-én nyitotta meg ünnepélyesen a kapuit az új intézmény. 9 Sikerült idehívni az ekkor már tudományos és vallási körökben publikációi és prédikációi révén jó nevet szerzett ifjú Kaufmann Dávidot is, úgyhogy az újonnan megnyitott intézménybe a zsidó történelem, a vallásfilozófia és a hitszónoklattan tanárává nevezték ki. 10 Egyik ajánlója nem kisebb egyéniség volt, mint korabeli zsidó tudományosság nagy öregje, Leopold Zunz. Hódolhatott azonban ifjúi szenvedélyének is, minthogy a szeminárium ún. „alsó tanfolyamában,” amely a gimnáziumnak felelt meg, görög nyelvet és irodalmat is taníthatott, de az ő feladata volt a német nyelv és irodalom oktatása is az említett alsó évfolyamokban. Kinevezésében Trefort miniszter előírta számára, hogy meg kell tanulnia magyarul: „Feltételül tűzöm ki, hogy legfölebb négy év alatt a magyar nyelvet annyira elsajátítsa, hogy azt tannyelvül használhassa és azon előadásokat tarthasson.” 11 Ez az előírtnál jóval hamarabb, pompásan sikerült, úgyhogy Magyarországon való letelepedését követően fontosabb műveit mind magyarul is megjelentette, s Trefort miniszter hamarosan nyilvánosan is megdícsérte. Emellett az intézet könyvtárosa is volt 22 éven át. 12 Jóllehet eleinte kissé idegenül érezte magát Budapesten, nemsokára azonban megszokta új környezetét. Hamarosan magánélete is rendeződött s ettől kezdve már nemcsak hivatása és foglalkozása kötötte új hazájához: 1881. április 10-én nőül vette Gomperz Irmát, egy igen jómódú család különlegesen művelt, finomlelkű sarját. 13 Feleségében eszményi társra talált, aki a köztük fennálló személyes és emberi harmóniára építve tudományos tevékenységében is messzemenően támogatta és buzdította. Kaufmann Dávid az új rokonság körében nagyon jól érezte magát, kiváló, művelt és kedves emberek vették ezután körül, ám ahhoz sem férhet kétség, hogy az új környezet által biztosított anyagi függetlenség is jelentősen hozzájárult közérzete javulásához. Az ifjú pár az akkoriban kiépülő Andrássy úton, az Operaház tőszomszédságában, a 20. sz. alatti bérpalotában lakott. 14 Kaufmann Dávid szakmailag is, emberileg is meg volt elégedve helyzetével és körülményeivel, így azután érthető, hogy minden meghívást elutasított, jóllehet hírneve növekedésével egyre-másra kapta a jobbnál jobb állásajánlatokat. Szorgos, lankadatlan munkában teltek az évek, minden oldalról megbecsülés övezte a tanárt és tudóst, aki egyúttal boldogan élt feleségével. Boldogsága azonban nem volt felhőtlen, ugyanis egy idő után cukorbetegség jelei jelentkeztek rajta, s talán azért is dolgozott olyan megszállottan, mert tudta, hogy rövid életet mért rá a sors. Az utolsó éveire jellemző hirtelen hangulatváltásokat, elszomorodásokat, midőn váratlanul egy-egy könny is kicsordult a szeméből, minden bizonnyal ez magyarázza. Szokása szerint 1899. június 27-én tervekkel teli érkezett meg édesanyja kíséretében Karlsbadba, 15 hogy orvosai tanácsára kezelésnek vesse alá magát, ill. alaposan kipihenje az év fáradalmait a nyaralás során – felesége eközben a közeli Marienbadban 16 tartózkodott, minthogy az ő panaszainak az ottani gyógyvizek feleltek meg inkább. Kaufmann június 29-én elcsúszott a fürdőben, eltörte a kulcscsontját, s az egyébként kellemetlen, ám nem igazán veszélyes baleset – bizonyára részben cukorbetegsége okán is – nála komplikációkhoz vezetett, vérzések és tüdőgyulladás lépett föl, s július 6-án csütörtökön este 6 órakor elhunyt Kaufmann Dávid – alig volt még 47 éves! A július 9-én megtartott gyászszertartást követően holttestet Budapestre szállították. Temetésére július 11-én délután 3 órakor került sor a Kerepesi temető zsidó részében (a bejárat a Salgótarjáni útról nyílik). Az élete delén, váratlanul eltávozott szeretett férjet felesége is hamarosan követte a sírba (1905. június 19).

1 Ez a rövid életrajz elsősorban a Kaufmann Dávid sógorának, Ferdinand Rosenthalnak a tollából származó életrajzon, Kaufmann egyik legkiemelkedőbb tanítványának, Krauss Sámuelnak a biográfiáján, valamint Adolph Frankl-Grün kremsieri rabbi vázlatos életrajzán alapszik. Ők mindhárman jól ismerték az elhunytat. Köszönettel tartozunk továbbá a Kaufmann-család legidősebb, Budapesten élő tagjának, dr. Bakonyi Bélának is értékes információiért. Dr. Bakonyi Béla édesanyja König Margit (1888-1981) volt, így anyai ágon Kaufmann Dávid húgának, König Lajosné szül. Kaufmann Rózának az unokája. Dr. [Ferdinand] ROSENTHAL: David Kaufmann. Biographie. In: Gedenkbuch zur Erinnerung an David Kaufmann. Herausgegeben von Dr. M[arcus] BRANN und Dr. F[erdinand] ROSENTHAL. Breslau 1900. I–LVI. Dr. Samuel KRAUSS: David Kaufmann. Eine Biographie. Berlin 1901 (1902). Dr. Ad[olph] FRANKL-GRÜN: Professor Dr. David Kaufmann, eine biographische Skizze. In: Uő: Geschichte der Juden in Kremsier mit Rücksicht auf die Nachbargemeinden. Breslau–Frankfurt 1896-1901. III. 148-165.
2 ma: Kojetín, Csehország
3 A Kaufmann házaspárnak két fia – Dávid és Ignác –, valamint három leánya volt – Ernestine, Amália és Róza. Ignác édesatyjuk foglalkozását követve maga is földbérlőként gazdálkodott. Ernestine Dávid bátyjának barátjához, Oppenheim Henrikhez ment férjhez, aki Oppenheim Dávid nagybecskereki rabbi fia volt. Amáliát a breslaui Ferdinand Rosenthal, míg Rózát a budapesti König Lajos malomtulajdonos vette feleségül. Róza unokája, dr. Bakonyi Béla családjával ma is Budapesten él.
4 ma: Kroměříž, Csehország
5 ma: Wrocław, Lengyelország
6 ma: Český Těšín, Csehország. Mint osztrák alattvaló az osztrák érettségi bizonyítvány birtokában mentesült a katonai szolgálat alól és jogában állott helyette egyéves önkéntes szolgálatot teljesítenie. Breslauban is tett érettségi vizsgát, ám ezt ezidőtájt Ausztriában nem ismerték el.
7 Nyomtatásban az Attributenlehre egyik fejezeteként jelent meg.
8 Állítólag azt is rossznéven vették Kaufmanntól, hogy az engesztelés napján „minden jómodort felrúgva” nem megfelelő lábbeliben imádkozott. Nem világos, hogy a szövegben szereplő Filzsocken szó a korabeli szóhasználatban egyszerűen zoknit, vagy esetleg egyfajta mamuszt, papucsot jelölt. KRAUSS 1901 (1902). 131. A hitközség „németeskedő asszimiláns” vezetőségének (deutschthümelnden Assimilanten) nem tetszett az a mód, ahogyan Kaufmann a 85. zsoltár 7. versét értelmezte: „Új életet adsz nekünk, ha majd népként együtt örülünk Veled” (Du wirst uns wieder beleben, wenn wir uns als Volk mit Dir freuen). (Ez a német fordítás, amely a héber eredeti alapján teljességgel elfogadható, némiképp eltér a legtöbb modern változattól.) Kaufmann nem volt hajlandó továbbá semmiféle engedményre vallási tekintetben sem, így a sófárfújás szokásának a megszüntetésére, vagy a szefíra-gyásznapok alatti esketésre. Berlini prédikációit Kaufmann Leopold Zunznak ajánlotta (David KAUFMANN: Sieben Festpredigten. Berlin 1877). Zunz a következő dedikációt írta Kaufmannak küldött képére: Weltlicher und geistlicher Tyrannei dienen drei Hülfsheere: Schurkerei, Schwachköpfe, Esel; drei Bundesgenossen: Armuth, Reichthum, Unwissenheit; drei Fertigkeiten: Sophistik, Charlatanerie, Aberglauben. FRANKL-GRÜN 1896-1901. III. 156-157.
9 A szervezésére és a megalapítására vonatkozóan ld. GROSZMANN Zsigmond: A magyar zsidók a XIX. század közepén (1849-1870). Budapest 1917. 72-82, 123.
10 Az Intézet igazgatója a kiváló talmudtudós és rabbinikus tekintély, Bloch Mózes lett, míg Kaufmann mellett Bacher Vilmos nyert még tanári kinevezést.

12 GOLDBERGER Izidor: Dr. Kaufmann Dávid élete és munkái. In: Dr. Kaufmann Dávid emlékezete. Kiadja az Országos Rabbiképző Intézet Felső Tanfolyamának Theologiai Egylete. Budapest 1900. 19.
13 Édesatyja Gomperz Zsigmond (1817-1893), édesanyja Gomperz Róza (1830-1917) volt. Gomperz Zsigmond egyébként unokahúgát, Fülöp testvéröccsének leányát, Gomperz Rózát vette feleségül. (Ezért szerepelhet a forrásokban az első látásra szokatlan Gomperz Roza, szül. Gomperz / Rosa Gomperz, geb. Gomperz alak.)
14 Kaufmann Dávid 1882-ben még a Király utca 47. sz. alatt lakott feleségével. Budapesti czim- és lakjegyzék. Második évfolyam. 1882. Budapest 1882. 464. Ez a hírneves, szerencsére ma is álló, romantikus stílusú Pekáry-ház, a korabeli Pestnek bizonyára egyik legszebb bérháza volt. Ld. Budapest lexikon. 2. kiad. Budapest 1993. I. 679. FROJIMOVICS Kinga – KOMORÓCZY Géza – PUSZTAI Viktória – STRBIK Andrea: A zsidó Budapest. Budapest 1995. 226-228. A címjegyzék 1894-es kiadásában (8. évf.) már az Andrássy út 20. sz. szerepel Kaufmann Dávid lakcímeként. A Kramer-házként ismert bérpalota 1880-ban épült Freund Vilmos tervei alapján. Sisa József közlése. Gomperz Zsigmond kereskedő címe 1882-ben: IV, Deák Ferenc utca 23, míg 1894-ben: VI, Andrássy út 20. Egy másik forrás szerint Gomperz Zsigmond bankár volt. GOLDBERGER 1900. 19.
15 ma: Karlovy Vary, Csehország
16 ma: Mariánské Lázně, Csehország
17 Egyszerűségében is nemes sírja a Kaufmannétól nem messze áll. Sajnos az elmúlt tizenöt év során valamikor eltűnt a síremlék felső részét képező kőváza.