Amint a későbbiekben nyilvánvalóvá vált, a geníza felfedezése a legnagyobb horderejű judaica-kézirat-felfedezés volt az elmúlt száz év során, amely jelentőségében messze felülmúlja az egyébként sokkal jobban ismert holttengeri tekercsek jelentőségét is, s – ha kisebb mennyiségben is – elsőrangú nemzsidó vonatkozású szövegek is napvilágra kerültek itt. 126 Nem világos, milyen elvek alapján gyűjtötték a geníza anyagát, ám a legvalószínűbb az, hogy ez koronként és egyénenként változhatott, mindenesetre mindig elég tágan határozták meg az elrejtendő írások körét, sőt van olyan elképzelés is, hogy a geníza mintegy a kairói zsidó hitközség archivumaként is működött. Jóllehet az egyes dokumentumok datálása nehéz feladat, úgy tűnik, a geníza létrehozásától (kb. 1015?) egészen 1896-ig folyamatosan helyeztek el benne dokumentumokat, ami azt jelenti, hogy egyes dokumentumok akár jóval 1015 előtt is íródhattak, ám az anyag túlnyomó többsége mindenesetre az 1000-től 1400-ig terjedő időszakból származhat. A dokumentumok többségének az anyaga papír, kisebb részük pergamenre íródott. Az, hogy papírra írt szövegek ilyen sokáig fennmaradtak, kizárólag Egyiptom száraz klímájának köszönhető és egyedülálló jelenség a világon. A dokumentumok zöme héber, arámi és arab nyelven íródott – a héber és az arámi a zsidók szent nyelve, míg az egyiptomi zsidók a tudományos életben és a mindennapi életben egyaránt az arab nyelvet használták. Saját használatra az arabot a zsidók héber írással jegyezték le — az arab-nyelvű dokumentumok többsége ilyen ún. zsidó-arab, judeo-arab szöveg —, az arab írást ritkábban használták. Ha jóval ritkábban is, de előfordulnak más nyelveken írott – kopt, szír, perzsa, grúz, ladino, jiddis, görög, latin, spanyol – szövegek is, de találtak már egy kínai írással írott fragmentumot is. Tárgyukat tekintve a szövegek a legtávolabbi és legváltozatosabb területeket ölelik föl. Sok vallási szöveget találunk közöttük – Biblia, Talmud, rabbinikus irodalom, liturgikus költészet (pijjútok), vallásjog –, majd filozófiai, kabbalisztikus, tudományos (orvostudomány, asztronómia, alkémia), nyelvtani, lexikográfiai műveket, de sok töredék foglalkozik varázslással is, és vannak tisztán irodalmi szövegek is. Nagy mennyiségben tartalmaz a geníza a legkülönfélébb kérdésekkel foglalkozó magánleveleket, jogi dokumentumokat, szerződéseket, de találunk pl. írásgyakorlatokat is az iratok között. Ha egy kutató igen jól ismeri egy-egy dokumentum nyelvét és tárgyát, a töredékek kutatását még akkor is sokszor rendkívüli mértékben megnehezíti több tényező. A dokumentumok gyakran igen rossz fizikai állapotban vannak, gyakran töredékesek is, azaz egy adott irat eleje/vége/közepe hiányzik, s nemritkán egyébiránt is elveszett, ma ismeretlen művet tartalmaznak. Az sem ritka, hogy egy műből több fragmentum is fennmaradt, ám ezek a világ különböző részein található gyűjteményekbe kerültek. Így azután az is érthető, hogy katalógusok is mindezideig csak elvétve készültek geníza-gyűjteményekről. Mindazonáltal a geníza-kutatás halad előre és fontosabbnál fontosabb eredményeket hoz – a számos különböző eredmény közül kiemeljük a zsidó liturgikus költészet tanulmányozásának forradalmasítását. A kairói geníza anyagára támaszkodva írta meg Slómó Dóv GOITEIN a mediterrán zsidóság mindennapi életének számos aspektusát felölelő monográfiáját hat kötetben, és minthogy a zsidók arab-muszlim környezetben éltek s közöttük nagy számban tevékenykedtek igen mozgékony kereskedők is, e mű a korabeli arab-iszlám világ, mindenekelőtt Egyiptom, ill. Kairó életére vonatkozóan is elsőrangú, páratlan forrás! 127 De az arab nyelv történetére vonatkozóan is roppant fontos adatokat sikerült már nyerni a geníza-szövegekből: közismert, hogy a muszlim arabok elsősorban mindigis a Korán nyelvét, ill. az ezen alapuló ún. irodalmi arabot használták és használják mind a mai napig írásban a Korán hatalmas presztízse okán, míg a mindennapi életben ettől jelentős mértékben eltérő nyelvváltozatokat, dialektusokat beszélnek, ezeket azonban nem írják. A zsidók és a keresztények azonban saját körben – minthogy őket a Korán nyelvének presztízse kevésbé kötötte – gyakran használták írásban a mindennapi életben ténylegesen beszélt dialektusokat is. Ilyen szövegek nagy számban kerültek elő a kairói genízából.

Nem tudjuk, hogyan szerezte Kaufmann a geníza-töredékeit. 128 Mindenesetre egyik diákja, GOLDBERGER Izidor írja – márpedig ő ezt csak Kaufmanntól halhatta –:

Azok közé tartozott, akik a kairói genizah papyrus-leveleiről legelőször törölték le az ezeréves koromfekete port. És csak a hanyag magyar összeköttetés adta át ezen becses dolgokat a cambridgei egyetemnek. A tudósnak csak azon vigasza maradt az elveszett kincsekért, hogy elismerte, hogy jó helyre jutottak.  129

Talán csak egy véletlenen múlott, hogy ma nem a Keleti Gyűjtemény őrzi a világ legjelentősebb geníza-anyagát?

121 Simon HOPKINS: Ancient manuscripts and modern Hebrew studies. Inaugural Lecture. New Series, No. 58. University of Cape Town. 13th June 1979. 9-11. UŐ: The discovery of the Cairo Geniza. In: Bibliophilia Africana IV being the Proceedings of the Fourth South African Conference of Bibliophiles held at the South African Library, Cape Town, 7–10 September 1981. Published in honour of Dr. Antony M. Lewin Robinson. On the occasion of his retirement as Director of the South African Library on 31 October 1981. Editor C. Pama. Cape Town 1981. 137-178. Robert BRODY: The Cairo Genizah. In: RICHLER 1990. 112-134. Allan Whigham PRICE: The ladies of Castlebrae. London 1985. 196-201. Alexander MARX: The importance of the Geniza for Jewish history. In: Proceedings of the American Academy for Jewish Research 16 (1947) 183-204. Vö. még Abraham Meir HABERMANN: Genizah. In: Encyclopaedia Judaica 1971-1972. VII. 404-407.
122 A pijjuthoz ld. Slómó VIDDER [=WIDDER Salamon]: Resimat ha-pijutim ve-ha-sirim ben kitbe ha-genizah be-szifrijat David Kojfman se-ba-Aqademijah ha-Madait ha-Hungarit be-Budapest. In: Keleti dolgozatok Löw Immánuel emlékére. Szerkesztette Scheiber Sándor. Budapest 1947. 22 (héber rész; [7A]).
123 Sylvie DENOIX: Les premières siècles arabes. De la Conquète aux califes fatimides chiites (641 à 1171). In: Le Caire. Szerk. André Raymond. [L’art et les grandes civilisations. Les grandes cités]. Párizs 2000. 78.
124 Ehhez ld. GOLDZIHER Ignác: Jelentés az orientalisták XI-ik nemzetközi congressusáról. (Goldziher Ignácz r. tag előterjesztése az 1897. nov. 8-i ülésen.) In: Akadémiai Értesítő 9 (1898) 21-22.
125 Ld. pl. MARX 1947. 185.
126 A holttengeri tekercsek jelentősége egy aránylag szűk tárgykörre korlátozódik, míg a geníza anyaga – amint látni fogjuk – számos területet ölel föl.
127 Shelomo Dov GOITEIN: A Mediterranean society. The Jewish communities of the Arab world as portrayed in the documents of the Cairo Geniza. Berkeley 1967–1993. [Vol. 1: Economic foundations. XXVI, 550 o. Vol. 2: The community. XVI, 633 o. Vol. 3: The family. XXI, 522 o. Vol. 4: Daily life. XXVI, 487 o. Vol. 5: The individual. XXX, 657 o. Vol. 6: Cumulative indices. IX, 246 o.] Külön kötetben jelent meg a Goitein által feldolgozott arab anyag szótára. Werner DIEM – Hans-Peter RADENBERG: Dictionary. The Arabic material of S. D. Goitein's A Mediterranean society. Wiesbaden 1994. 241 o.
128 A[lexander] SCHEIBER: The Kaufmann-Genizah: Its importance for the world of scholarship. In: Jubilee volume of the Oriental Collection 1951–1976. Papers presented on the occasion of the 25th anniversary of the Oriental Collection of the Library of the Hungarian Academy of Sciences. Ed. by Éva Apor. = Keleti Tanulmányok 2. Budapest 1978. 176-179.
129 GOLDBERGER 1900. 19.