3.5. Haggáda (MS A 422)

A Kaufmann Gyűjtemény talán leghíresebb kézirata az A 422 jelzetű ún. Kaufmann haggáda. Ez a 14. századi Katalóniából 107 származó kézirat a zsidó húsvét, a peszah – az Úr átmenetének ünnepe, a kikerülés ünnepe 108 – előestéjén bensőséges családi ünnepi szertartás során elmondandó imákat, költeményeket és elbeszélő szövegeket tartalmazza, amelyekben az ünneplők felidézik az egyiptomi szolgaságból való megszabadulás örömét és hálát adnak Istennek. 109 A 11-15. század tájékán nemritkán készültek magáncélra, családi használatra haggádák — a Kaufmann-féle kézirat is őrzi a már-már túlzott igénybevétel nyomait: szinte magunk előtt látjuk a pompás illusztrációkat az előírt ünnepen s azon kívül is gyermekeinek szívesen megmutató családfőt, amint este vacsora után a család apraja-nagyja köréje gyűlik, hogy gyönyörködhessék a szebbnél szebb és izgalmasabbnál izgalmasabb illusztrációkban: a peszah rítusában különben is központi szerepet játszanak a gyerekek, s mi is kelthetné föl jobban és tarthatná ébren a gyermeki képzeletet, mint nagyszerű, varázslatos képek? 110 Lélegzetüket visszatartva szegezik tekintetüket a lenyűgöző képekre, mindenekelőtt az Egyiptomból való kivonulást ábrázoló pompás illusztrációra: a szakállas Mózes kócsagtollas, csúcsos vörös kalapban vezeti a zsidókat, akik vállukra vetve viszik a ruhákba burkolt tésztát (Ex 12,34-35), míg balról egy útjukbaeső egyiptomi város (Baal Cefón? vö. Ex 14, 2) látható, kapuja zárva s lakosai fentről nézik a vonuló zsidókat, akik kopogtatnak a város kapuján, míg az előtérben egy piros nyakörvet viselő kutya áll. 111 A háttérben feltűnik a menekülőket üldöző Fáraó koronával a fején. 112 Kicsik s nagyok ámulva nézik a lapokat benépesítő érdekesnél érdekesebb alakokat, jeleneteket, s az apa e családi körben szívesen enged unszolásuknak és mesél nekik a bibliai alakokról, miközben a kisebbek képzeletét inkább a bagoly, 113 a kakasviadal, vagy a húsvéti bárányt késsel a kezében pórázon vezető férfi 114 ragadja meg. Kéziratunk meglehetősen rossz állapotban van: 115 a festékek eredetileg sem voltak jó minőségűek, s a kivitelezés módja is hagyott kívánnivalót maga után, a sok használattól pedig azután nagyon sok helyen egyszerűen leesett a festék és az arany, ezt nemritkán még rosszabb minőségű anyaggal pótolták, s ez akár többször is megismétlődhetett. A kézirat széle is sérült: az évszázadok folyamán – esetleg többször is – újrakötötték, s ekkor körbevágták, úgyhogy a lapszéli díszítés nagyon sok helyen csonkult. Ám a kézirat ettől függetlenül – vallási jelentőségén túl – roppant becses kultúrtörténeti emlék és a középkori művészet egyik legkiemelkedőbb darabja. Pompás illusztrációi tekintetében az érdeklődő olvasót a közelmúltban megjelent kiváló fekszimile kiadásra utaljuk, amelyet egy becses kísérőtanulmányt tartalmazó füzet egészít ki Gyűjteményünk régóta rendszeresen visszatérő kedves látogatója, SÉD-RAJNA Gabriella tollából. 116

107 Stílusjegyei alapján a kéziratot első leírói még az olasz-francia határvidékről, Északnyugat-Olaszországból származtatták, ám a későbbi kutatásnak sikerült egyértelműen tisztáznia a kézirat eredetét. MÜLLER – VON SCHLOSSER: Bilderhaggaden 1898. 188-190. VON SCHLOSSER Bilderschmuck 1898. 211. SCHEIBER 1957. 8-12. Gabrielle SED-RAJNA: The Kaufmann Haggadah. Budapest 1990. 6.
108 A hagyományos értelmezés szerint a peszah jelentése az Úr átmenetének ünnepe: „Áthalad majd az Úr, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, és áthalad elmenvén ama ajtó mellett, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házatokba és titeket csapással sújtson.” Ex 12,23. Vö. még Ex 12, 27. Az Úr ugyanis kikerüli a zsidók házait. A kérdéshez ld. Das zweite Buch Mose 1961. 65-80. Bibel-Lexikon 1981. 1115-1116 (s.v. Mazzoth), 1312-1316 (s.v. Pascha).
109 A katalóniai haggádák dekorációs programjáról általában ld. NARKISS 1982. I. 42-44.
110 KOHN Zoltán: Magyarázó jegyzetek a haggádához. In: OMZSA [=Országos Magyar Zsidó Segítő Akció] haggáda. Budapest 1942. 73 [117, 118]. MUNKÁCSI Ernő: A peszach ünnep története. In: OMZSA haggáda 1942. XXXII, XLVIII. MUNKÁCSI 1938k. 14. Mind a Kaufmann haggádában, mind a Szarajevói haggádában eléggé feltűnő gyerekrajz nyomok láthatók, ami bizonyára az adott kézirat népszerűségére utal a gyerekek között. Mindezek fényében nehéz szomorúbb jelenetet elképzelni annál, mint amikor 1894-ben a kéziratot talán hosszú ideje birtokló család egyik fiúgyermeke, édesapjuk hirtelen halálát követően, minthogy kenyérkereső nélkül maradtak, megjelent a szarajevói szefárd elemi iskolában a család legféltettebb kincsével, hogy szorultságukban eladja. WERBER 1988. 20. (folyt.)

(folyt). Ilyen szorultság folytán válhatott meg a Schwarz család is a mintegy 1702 óta birtokában lévő csodálatos, 1300 körül Franciaországban készült illuminált mahzórtól, ami az 1950-es években még a család tulajdonában volt Miskolcon. A család később kivándorolt Kanadába, és ott aztán eladták a felbecsülhetetlen értékű kéziratot. Fine Judaica including a highly important Mediaeval Illuminated Hebrew Manuscript. Sale: Wednesday 21 June 1989. Christie's Amsterdam. 1989. 142-149 (No. 390). Gabrielle SED-RAJNA: Les manuscrits hébreux enluminés des bibliothèques de France. Notices codicologiques, relevé des inscriptions par Sonia Fellous. = Corpus of Illuminated Manuscripts, Vol. 7. Oriental Series 3. Leuven – Paris 1994. 172-174 (No. 68).
111 A kutya, amelynek az elmúlt időben feltűnően jó dolga volt, a híres bibliai helyre utal: „De Izráel fiaira a kutya se ölti ki a nyelvét, sem emberre, sem állatra. Ebből tudjátok meg, hogy különbséget tesz az ÚR Egyiptom és Izráel között” (Ex 11,7). KAUFMANN: Bilderzyklen. In: KAUFMANN 1908-1915. III. 233. A kifejezés pontos értelme vitatott, mindazonáltal kéziratillusztrációnk a Rasira visszamenő hagyományos értelmezést követi: nem látjuk a kutya nyelvét. Vö. Wilhelm GESENIUS: Hebräisches und aramäisches Handwörterbuch über das Alte Testament. Neudruck der 17. Aufl. Berlin 1959. 262a. Das zweite Buch Mose. Exodus. 1961. 68 (ad loc.). A kutyával kapcsolatos asszociációkról a zsidó és a keresztény művészetben általában ld. MELLINKOFF 1999. 38-39. RÉAU 1955-1959. I. 128.
112 MÜLLER – VON SCHLOSSER: Bilderhaggaden 1898. 189, 197 (ad p. 74). NARKISS – SED-RAJNA 1988. Kaufmann Haggadah. Card No. 44.
113 Illusztrációnkon a lapszéli díszből nő ki egy íjával alólról a bagolyra célzó alak. Felettébb hasonló jelenet látható a múlt század végén az Earl of Crawford and Balcarres (London) birtokában lévő, ma a John Rylands University Library (Manchester) egyik büszkeségének tekintett 14. századi katalóniai haggádában: fantasztikus keveréklény alólról egy bagolyra céloz. MÜLLER – VON SCHLOSSER: Bilderhaggaden 1898. 102, III. tábla (Tafel III.). NARKISS 1982. II. 90 [Fig. 267]. A bagolyra célzó vadász esetében feltehetőleg egyszerű lapszéli dísszel van dolgunk, jóllehet történtek próbálkozások a motívumnak az askenázi haggádákban előforduló héber mnemotechnikai rövidítés német/jiddis értelmezésén alapuló szójátéknak megfelelően előforduló nyúlvadászat-jelenet kiterjesztéseként való interpretációjára (Jajin, Kiddus, Nér, Havdala, Zeman > JaKeNHaZ = Jag'n Has', Jag' den Has' / Űzd a nyulat). E magyarázat elfogadását különösen megnehezíti az a tény, hogy az említett értelmezés természetesen csak német/jiddis nyelvű környezetben képzelhető el, spanyol/ladino anyanyelvű környezetben aligha, hacsak nem föltételezzük, hogy már maga a motívum került át az egyik közösségből a másikba. VON SCHLOSSER Bilderschmuck 1898. 237. METZGER 1973. 98-103. Hasonló lapszéli jelenetek díszítőelemként keresztény kéziratokban is gyakoriak. Uo. 347-348. A szarvasvadászat és talán más hasonló motívumok a zsidóüldözésekre utalnak héber kéziratokban, míg a kutyát és a vadászt üldöző nyúl a felfordult kedvelt világ motívuma. SCHEIBER 1957. 26-27. A nyúlvadászat – akár még egy hálóval is – a középkori keresztény kéziratokban nemritkán a bűnösök megtérítését szimbolizálja. VON SCHLOSSER: Bilderschmuck 1898. 236-237. A keresztény kéziratokban a bagoly a zsidók jelképeként is gyakran használatos, akik - akár az éj madarai - jobban kedvelik a bűn, a tévelygés sötétségét az evangélium fényénél. Louis RÉAU: Iconographie de l'art chrétien. Paris 1955-1959. I. 126.
114 MÜLLER – VON SCHLOSSER: Bilderhaggaden 1898. 196 (ad p. 64). NARKISS – SED-RAJNA 1988. Kaufmann Haggadah. Card No. 38. METZGER 1973. 183.
115 Kéziratunkat 1987-ben restaurálta Beöthyné Kozocsa Ildikó vezetésével az Országos Széchényi Könyvtár Restaurátor Műhelye, ám ez a restaurálás valójában a meglévő állapot konzerválását, „állapotmegóvást” jelentett, azaz a hiányzó, elpusztult, eltűnt részeket természetesen nem pótolták.

116 Kaufmann haggáda. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Keleti Gyűjteményében őrzött, 14. századból származó héber kézirat. Budapest 1990. A kísérőtanulmány: Gabrielle SED-RAJNA: Kaufmann haggáda. Budapest 1990. 23 o. [27 cm]. Eme „standard” változat mellett, amely angol nyelven is megjelent díszdobozban is, készült még egy „luxus” változat is bársony díszdobozban, amelynek a kísérőtanulmánya lényegesen hosszabb [39 o.; 30 cm], egyebek mellett tartalmazza ugyanis az egyes bibliai illusztrációk részletes és pontos leírását is – ez a „standard” változatból hiányzik. Ez pedig annál is fontosabb, mert a gyakori festékhiányok és a képek sorrendjének zavarossága miatt még egy gyakorlott szem sem mindig ismeri fel egykönnyen az egyes képeken ábrázolt jeleneteket. A kéziratról egyébként már korábban is jelent meg fakszimile-kiadás: The Kaufmann Haggadah. Facsimile edition of MS 422 of the Kaufmann Collection in the Oriental Library of the Hungarian Academy of Sciences. = Publications of the Oriental Library of the Hungarian Academy of Sciences, I. Budapest 1957 (fakszimile-kiadás). Alexander SCHEIBER [=SCHEIBER Sándor]: The Kaufmann Haggadah. Budapest 1957 (az előbbi kiadás bevezetője önálló füzet-mellékletben). Megjelent német változatban is két kiadásban 1958-ban és 1959-ben.