3.4. Háromosztatú Mahzór (MS A 384)

Izgalmas és még részleteikben nem kielégítően kutatott, sok ismeretlent rejtő illuminációkat tartalmaz az A 384 jelzetű ünnepi imakönyv, mahzór. A kézirat 1320 körül készült Dél-Németországban, a Bodeni-tó környékén. 85 Ma „háromosztatú mahzórnak” (ang. Tripartite Mahzor) is nevezik, minthogy Bezalel NARKISS kutatásai nyomán fény derült arra, hogy kéziratunk valójában egy terjedelmesebb, három kötetből álló kézirat első részét képezi. A másik két kötetet a londoni British Library és az oxfordi Bodleiana őrzi. 86 Érdekessége a kéziratnak, hogy az emberi alakok közül a nőket többnyire állatfejjel ábrázolja. Az állatfejek alkalmazása Francia- és Németországból származó 13-14. századi illuminált héber kéziratokban fordul elő, azonban – kéziratunktól eltérően – többnyire minden alakot, férfiakat és nőket egyaránt így ábrázolnak. 87 A jelenség magyarázata nem tisztázott: többnyire úgy tartják, hogy a korabeli német zsidóságnak az emberalakok ábrázolásától való idegenkedése jelentkezett így, de van olyan elképzelés is, mely szerint ezek az alakoknak az eredete a középkori keresztény színpad maszkjaiban keresendő, míg ismét mások az isteni kegyelem reprezentációját látják ebben a jelenségben, amennyiben ez az emberi szint fölé való fölemelkedést ábrázolná, de a 12. századi zsidó misztikus irodalomban is szerepelnek kutyafejű és madárcsőrű emberi lények. 88 Gyűjteményünk egyik visszatérő látogatója, Ruth MELLINKOFF legújabb kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a női alakok állatfejűként – ráadásul a korabeli elképzelések szerint elsősorban visszataszító állatok fejével – történő ábrázolása mögött valójában a keresztény illuminátorok zsidóellenes érzületei rejteznek, s ily módon valójában olyan rejtett ikonográfiai utalásokat alkalmaztak, amelyeket a zsidó megrendelők nem értettek. 89 Az a tény, hogy kéziratunk esetében csak a nőket ábrázolják így, szerinte azzal magyarázható, hogy a zsidó férfiak esetében a hegyes zsidókalap, a középkorban a zsidó férfiak számára többnyire előírt megalázó megkülönböztető jel alkalmazása a kéziratban a nők esetében nem jöhetett szóba, minthogy Németországban nők nem viseltek zsidókalapot. 90 Hasonló rejtett zsidóellenes érzülettel magyarázza MELLINKOFF asszony, hogy egy fontos illusztráció keretén egy mezítelen hátsóját illetlenül mutogató groteszk alak, talán bohóc jelenik meg. Egyébként ez az illusztráció szolgál a kézirat datálásának alapjául: az ábrázolt csatajelenet minden bizonnyal a Szép Frigyes és ifjúkori barátja, Bajor Lajos között 1322. szeptember 28-án Mühldorfnál lezajlott csatára utal, amelyben egyébként Frigyest magyar segédhad is támogatta – a két lovag díszes lószerszámján az osztrák és a bajor címer látható. 91 A két harcoló lovag mindazonáltal ismeretes a keresztény művészetből is mint az első zsoltárban ábrázolt igazak és bűnösök közötti spirituális küzdelem megjelenítője. 92 Hasonló zsidóellenes érzülettel is magyarázhatjuk esetleg a bagoly gyakori szerepeltetését a lapszéli díszítések között a Kaufmann haggádában: a keresztény kéziratokban a bagoly a zsidók jelképe, akik – akárcsak az éji madarak – a bűn és a tévelygés sötétjét részesítik előnyben az evangélium világosságával szemben. 93 Hasonlóképpen a disznó szerepeltetése egyes kéziratokban, mint pl. az ún. Második nürnbergi haggádában, szintén többé-kevésbé rejtett zsidóellenes jelentést is hordozhat: a disznó a gonosz, az ördög, a bűnös, a tisztátalanság, a mértéktelenség, a dőzsölés, a kicsapongás és a harag szimbóluma, s a 13. századtól kezdődően a zsidóellenes érzületek térnyerésével a zsidók jelképeként is használatos. 94

85 A kéziratról ld. NARKISS – SED-RAJNA 1988. Tripartite Mahzor, vol. I. Card Nos. 41. A kéziratot Kaufmann Rabbinowitz antikváriustól vásárolta 1883-ban.
86 Bezalel NARKISS: A tripartite illuminated Mahzor from a South German school of Hebrew illuminated manuscripts around 1300. In: Fourth World Congress of Jewish Studies [Jerusalem 1965]. Papers. Jerusalem 1967-1968. II. 129-133. NARKISS egyik tanítványa, Sarit SHALEV-EYNI doktori disszertációt ír jelenleg a teljes kézirat művészettörténeti szempontból.
87 Ld. pl. az ún. Madárfej-haggádát (Bird's head Haggadah; Israel Museum, Jerusalem, Ms. 180/57), amit azért neveznek így, mert az emberi alakoknak – férfiaknak és nőknek egyaránt – többnyire madárfejük van benne. A kézirat Dél-Németországban készült 1300 körül.
88 COHEN 1988. 49. GUTMANN 1978. 25-26. MELLINKOFF 1999. 11. NARKISS 1967-1968. 133. H. STRAUSS: Die Kunst der Juden im Wandel der Zeit und Umwelt. Tübingen 1972. 56-62 (nem láttam. Idézi MELLINKOFF 1999. 11.)
89 Helyenként az embernek legalábbis kétségei lehetnek, hogy az utalásokat egyáltalán nem értették volna: alig hihető például, hogy az ún. Második nürnbergi haggádában található vaddisznóábrázolások (f.7r, f.27r) egyáltalán ne zavarták volna a hithű zsidókat. Értelmezésük vitatott: azáltal, hogy az egyik tabernákulum-szerű eszközt tart, míg a másik a tetején áll, míg benne foglal helyet az ünnepi rítust vezető családfő, talán a gonosznak a jó által való legyőzetését szimbolizálják, ám könnyen lehet, hogy csak egyszerű díszítések, amelyek egy-egy hirtelen szeszélynek köszönhetik megszületésüket. Mindenesetre a disznó negatív jelentéstartalmat hordoz: ő a falánkság, az anyagiasság jelképe. RÉAU 1955-1959. I. 131. Maga a tabernákulumra, ill. monstranciára emlékeztető eszköz szerepeltetésének a háttere sem világos. Gyakran fordul elő ebben a kéziratban, részben különböző állatoknak, ill. csodalényeknek mintegy a hátán. Találkozunk továbbá ebben a kéziratban több hasonló torony-, ill. várszerű építménnyel is, és Salamon trónusa is ilyen szerkezetű, úgyhogy a tabernákulumra, ill. monstranciára emlékeztető eszköz szerepeltetése valószínűleg egyszerűen a művész által kedvelt díszítő-formanyelvben gyökerezik, az architekturális díszítés eleme csupán, s nem föltétlenül keresendő mögötte valamely mélyebb, a tabernákulumnak, ill. a monstranciának a katolikus vallásban játszott szerepéhez kapcsolódó jelentés. (Bár ezt valójában sohasem tudhatjuk egészen biztosan.) Más német eredetű kéziratban is előfordul: Kaufmann a német haggáda kedvenc díszítésének nevezi (diese Lieblingsdekoration der deutschen Haggada), amely a különösképpen kiemelendő liturgikus cselekmények legtöbb ábrázolásában fordul elő. Narkiss és Séd-Rajna a neutrális „architectural framework” megnevezést alkalmazza. MÜLLER–VON SCHLOSSER: Bilderhaggaden 1898. 136, 157, Tafel XIX. VON SCHLOSSER: Bilderschmuck 1898. 236. KAUFMANN: Bilderzyklen. In: KAUFMANN 1908-1915 III. 235-240. Bezalel NARKISS – Gabrielle SED-RAJNA: Index of Jewish art. Volume II/2 (1978).

The 2nd Nürnberg Haggadah. München – New York – London – Paris 1981. Cards No. 35, 118. Metzger is megemlíti és az illusztrációk között előforduló baldachin-motívumhoz sorolja ezt az elemet, ám nincs mondanivalója róla.  METZGER 1973. 3508: „les tabernacles gothiques selon le mot de Müller-Schlosser et de Kaufmann.” Ld. még KAUFMANN: Bilderzyklen. In: KAUFMANN 1908-1915. III. 235. A tabernákulum (cibórium, baldachin) általában véve egy különleges jelentőségű, kiemelt teret határol és különít el. Lexikon der christlichen Ikonographie 1968-1976. I. 240 [s.v. Ciborium, Baldachin].
90 MELLINKOFF 1999. 35-42 (Chapter five: Animals with negative connotations), 56.
91 MÜLLER–VON SCHLOSSER: Bilderhaggaden 1898. 114, 117 (=WEISZ 1906. 124, 125). NARKISS – SED-RAJNA 1988. Tripartite Mahzor, vol. I. Card No. 8.
92 VON SCHLOSSER: Bilderschmuck 1898. 235.
93 RÉAU 1955-1959. I. 131.
94 Lexikon der christlichen Ikonographie 1968-1976. IV. 134-136, esp. 135.