Azzal a kérdéssel, hogy milyen mértékben vehettek részt keresztény illuminátorok zsidó kéziratok elkészítésében, már Kaufmann is foglalkozik és alapvetően elutasítja ezt a föltételezést. 50 Mindazonáltal a Kaufmann Gyűjtemény szépen illuminált kézirataiban erre számos jel utal. Az alább említendő példákon túlmenően felhívjuk a figyelmet a Kaufmann haggáda 51 egyik jelenetére, ahol az égő csipkebokorból egy glóriás fiatal férfi emelkedik ki (fol. 59v), akiben már a 19. század végén MÜLLER és VON SCHLOSSER az Úr ábrázolását látta Krisztus alakjában. 52 SCHEIBER ezt tévedésnek tartja: szerinte az Úr angyalát látjuk. 53 Noha az adott bibliai helyen (Ex 3,2) egyértelműen az Úr angyala jelenik meg Mózesnek, két verssel később már az Úr maga szól hozzá az égő csipkebokorból, s egyébként is közismert, hogy az Ószövetség gyakorta nem tesz különbséget az Úr és az Úr angyala között, hanem az utóbbit az előbbinek az embereknek megjelenő alakjának tekinti, ugyanakkor a keresztény bibliamagyarázó számára az angyal kifejezetten krisztusi vonásokat is hordoz, hisz róla mondja később az Írás, hogy ő szabadít meg, vált meg minden bajtól (Gen 48,16). 54 A zsidó legenda úgy tudja, hogy Mózes az Úr hangját hallotta, ám Gábriel jelent meg neki. 55 Mindazonáltal az előbbiek alapján egy keresztény illuminátor számára teljesen kézenfekvőnek tűnhetett az angyalnak Krisztusként való ábrázolása. Az alak interpretációja szempontjából lényeges lenne tudnunk, vajon van-e szárnya, ám ez az illusztráció állapota miatt egyértelműen nem dönthető el, ugyanakkor figyelemreméltó, hogy szakállas fiatal férfit látunk magunk előtt: angyalokat nem szoktak így ábrázolni, míg Krisztust a keresztény művészetben gyakorta szakállas fiatal férfiként jelenítik meg. 56

Egy ezzel szinte teljesen azonos jellegű ábrázolást mutat be METZGER egy 13. századi francia keresztény kéziratból, Szent Lajos zsoltároskönyvéből, és megjegyzi, hogy ott egyértelműen Krisztus alakja látható, ám egyhelyütt mintha visszariadna a következtetések levonásától, és a Kaufmann haggádával kapcsolatban kijelenti, hogy az természetesen lehetetlen, hogy ez akár az Úr, akár Krisztus ábrázolása volna, míg másutt végülis elfogadja ezt az értelmezést. 57 S talán az sem véletlen, hogy művének illusztrációs részében a két ábrázolást közvetlenül egymás után szerepelteti. 58

Ami a mi kéziratunkat illeti, végülis az igazán meglepő talán az, hogy későbbi tulajdonosai közül ez az ábrázolás láthatóan senkit sem zavart! Nem úgy mint a Rylands haggáda esetében, ahol – úgy tűnik – a krisztusi vonásokat hordozó angyal képét szemmel láthatólag megpróbálták utólag eltávolítani a csipkebokorból fölcsapó lángból, 59 vagy az ún. Dyson Perrins haggádában, ahol egy sérülés az adott helyen arra enged következtetni, hogy a lángból kikaparhatták az angyal képmását. 60 A Yahuda haggádában szárnyas angyal jelenik meg a csipkebokor fölött. 61 Az ún. Arany haggádában is szárnyas, glóriás angyal tűnik föl a csipkebokor fölötti hegyen, 62 s a British Library Or. 1404 jelzetű haggádájában is látható egy (angyal?) fej a lángok között. 63 Egy zsidó illuminátorhoz jobban illik az Úrnak, ill. az Úr angyalának aranysugarakkal és egy szárnyrészlettel, vagy egy szárnyból kinyúló kézzel való ábrázolása, amiképpen ez a szarajevói haggádában, ill. a British Library Or. 2737 jelzetű kéziratában látható: ahhoz nem férhet kétség, hogy az előbbi ábrázolás az angyalt jeleníti meg, talán az utóbbi is, ám vajon nem tételezhetjük-e föl, hogy az utóbbiban a szárny az angyalt, míg a kéz az Úr jelenlétét reprezentálja? 64 Vagy említhetjük az ún. Második nürnbergi haggádát is, ahol egyszerűen csak a jelenetet leíró héber szöveget tartalmazó szalagot látunk az égen – talán egy felhőből? – ferdén kinyúlni. 65

Arra vonatkozóan, hogy a Kaufmann haggáda illuminátora keresztény szokásokban gyökerezett, SCHEIBER Sándor hoz további példákat. Így a kézirat illusztrációin szereplő személyek általában fedetlen fővel jelennek meg. Az elsőszülöttek halálát ábrázoló illusztráción a temetési menetben nőket is látunk (f.1v). A halottat koporsó nélkül viszik a temetőbe (f.1v). Az emberek térden állva imádkoznak (f.26r).  66

Visszatérve gyönyörű Misné Tóra- kéziratunkhoz, megjegyezhetjük, hogy az illusztrációnak a szöveghez való kapcsolódását figyelemre méltó módon példázza Dávid és Góliát ábrázolása, amely a jövendő királyt már koronában mutatja, míg Góliát a korabeli lovagok páncélzatát viseli. Ez a szép festmény a 7. könyv kezdőlapját díszíti, amelyben szó esik többek között a tallózás szabályairól is, ily módon utalva Rút tallózására, aki Dávid dédanyja, míg Orpa (Rút 1,4) a midrás szerint Góliát anyja. 67  

 

 

 

50 KAUFMANN 1898. 295-311. UŐ: Bilderzyklen. In: UŐ. 1905-1915. III. 260-261. Vö. VON SCHLOSSER: Bilderschmuck 1898. 229-230, 232. Hasonlóan vélekedik Narkiss is; Bezalel NARKISS: Hebrew illuminated manuscripts in the British Isles. A catalogue raisonné. I. The Spanish and Portuguese manuscripts. Jerusalem – London 1982. I. 14: „Undoubtedly most of the illuminators of Hebrew manuscripts were Jewish.” A British Library Or. 2884 jelzetű kéziratában található pompás zsinagógabelsőt ábrázoló illusztrációval kapcsolatban MUNKÁCSI megjegyzi, lehetetlen annak a föltételezése, hogy e miniatúra festője ne lett volna zsidó. MUNKÁCSI 1938k. 247. [Ugyanez magyarul:] UŐ: Ókori és középkori zsinagógák képzőművészeti ábrázolása. In: UŐ: Könyvek és kövek. Történeti és művészeti írások. Budapest 1944. 132. A zsidó és a keresztény művészet kölcsönhatásának egy lehetséges korai, igen jelentős aspektusáról ld. SED-RAJNA 1987. 155-156. On an important aspect of the possible early interaction of Christian and Jewish art, see SED-RAJNA 1987. 155-156. Gabrielle SED-RAJNA: Les synagogues antiques. Architecture, peintures murales, mosaïques du IIIe au Xe siècle. In: Gabrielle SED-RAJNA – Ziva AMISHAI-MAISELS – Dominique JARRASSÉ – Rudolf KLEIN – Ronny REICH: L'art juif. Paris 1995. 126-127.
51 Ld. alább.
52 David Heinrich MÜLLER – Julius VON SCHLOSSER: Die Bilderhaggaden der europäischen Sammlungen. In: UŐK: Die Haggadah von Sarajevo. Eine spanisch-jüdische Bilderhandschrift des Mittelalters. Bécs 1898. 198 (ad Pag. 103). VON SCHLOSSER: Bilderschmuck 1898. 232.
53 SCHEIBER 1957. 25.
54 Das zweite Buch Mose. Exodus. Übersetzt und erklärt von Martin Noth. 2. Auflage. = Das Alte Testament Deutsch. Neues Göttinger Bibelwerk. Teilband 5. Göttingen 1961. 27. Das erste Buch Mose. Genesis. Übersetzt und erklärt von Gerhard von Rad. 2. Auflage. = Das Alte Testament Deutsch. Neues Göttinger Bibelwerk. Teilband 2/4. Berlin 1967. 163-164 [ad Gen 16,7: Der Engel des Herrn]. Bibel-Lexikon. Hrsg. v. Herbert Haag. 4. Aufl. Leipzig 1981. 393-395 (s.v. Engel Jahwes). Claus WESTERMANN: Genesis. 2. Teilband. Genesis 12-36. 2. Auflage = Biblischer Kommentar. Altes Testament. Band I/2. Neukirchen-Vluyn 1989. 289-291 [Exkurs: Der Bote Gottes].
55 SED-RAJNA 1987. 93. Az angyal megjelenítéséhez ld. pl. KAUFMANN: Bilderzyklen. In: KAUFMANN 1908-1915. III. 243-244 (20).
56 Vö. METZGER 1973. 285-286, kül. 2861, 2, 400 [ad P. 286, n. 2], aki azt sem zárja ki, hogy az illusztrációt esetleg később keresztények átfestették. Scheiber Sándor is Jézus alakját véli fölfedezni benne. SCHEIBER 1957. 17. RÉAU 1955-1959. II. I. 34; II. II. 38.
57 METZGER 1973. 286-287, Pl. LXIV, fig. 367.
58 Uo. Pl. LXIV-LXV. Fig. 367-368.
59 Vö. NARKISS: 1982. I. 88 [fol. 13v], II. 81 [Pl. LXXVI].
60 METZGER 1973. 280, Pl. LXV, fig. 369.
61 Uo. 281.
62 NARKISS: 1982. I. 62 [fol. 10v], II. 40 [Fig. 132].
63 Uo. I. 94 [fol. 1v], II. 94 [Fig. 283].
64 Eugen WERBER: The Sarajevo Haggadah. Szarajevó 1988. f.21v. METZGER 1973. 281-283. David Heinrich MÜLLER – Julius VON SCHLOSSER: Die Haggadah des Bosn.-herceg. Landesmuseums in Sarajevo. In: UŐK: Die Haggadah von Sarajevo. Eine spanisch-jüdische Bilderhandschrift des Mittelalters. Bécs 1898. 40 [Fol. 21']. NARKISS: 1982. I. 47 [fol. 67r], II. 33 [Plate XXVIII. Fig. 88].
65 NARKISS – SED-RAJNA 1981. Card No. 60 [ad fol. 13r]. Vö. METZGER 1973. 280-281, 286. MÜLLER – VON SCHLOSSER: Die Bilderhaggaden 1898. 143 [ad fol. 13r]. Az egész kérdéshez – keresztény párhuzamokkal – ld. METZGER 1973. 279-288 [Le buisson ardent]. SED-RAJNA 1987. 93-94. Ld. még RÉAU 1955-1959. II. I. 185-186. Az, hogy a Szarajevói haggádában a teremtéstörténet végén az Urat látjuk, amint éppen pihen (f.2r), amiképpen ezt Müller és von Schlosser képaláírása sugallja (Gottes Sabbathruhe), legalábbis kétséges: ez a kézirat Isten jelenlétére aranysugarakkal (az Úr szólítja Ádámot a paradicsomban f.3v) egy felhőből kinyúló kézzel, (Izsák feláldozása f.8r), ill. aranysugarakkal és angyalszárnyakkal együttesen (az égő csipkebokor f.21v) utal. Valószínűbb, hogy a kámzsás ülő alak a szombati pihenőnapot megtartó vallásos ember megjelenítése. MÜLLER –VON SCHLOSSER: Die Haggadah von Sarajevo. Eine spanisch-jüdische Bilderhandschrift des Mittelalters. Bécs 1898. Tafelband. Fol. 2, Fol. 3', Fol. 8, Fol. 21'. WERBER 1988. 24, 27 (kísérőtanulmány).
66 SCHEIBER 1957. 16-17. Megjegyezhetjük, hogy ismert hasonló eset, midőn egy vallás hívei saját hagyományaikat követik egy másik vallás hívei számára készített kézirat illusztrációi ikonográfiájában: egy Oxfordban őrzött 16. századi perzsa kéziratban Sába királynőjét látjuk egy valódi folyón átgázolni Salamon elé való járultában. Nos, ez tökéletesen ellentmond az iszlám hagyománynak, amely szerint a királynőnek egy folyó feletti láthatatlan üveglapon kellett végighaladnia, míg megfelel a keresztény tradícióknak. Ezt a meglepő jelenséget az magyarázza, hogy a perzsa miniátorok között ezidőtájt számos keresztény tevékenykedett. André CHASTEL: Fabulák, formák, figurák. Válogatott tanulmányok. Budapest 1984. 40.
67 NARKISS – SED-RAJNA 1988. First Kaufmann Mishneh Torah. Card No. 15.