3.3. Misné Tóra (MS A 77)

Külön csoportot alkot néhány illuminált héber kézirat – ezek javarészt a padovai Trieste testvérek gyűjteményéből származnak –, amelyeket egyáltalán a legjelentősebb ilyen jellegű alkotások között tartanak számon. 42 Ide tartozik mindenekelőtt az A 77 jelzetű fólió-méretű négykötetes kézirat, mely MAIMONIDES (1135-1204) Misné Tóra c. egyébként jól ismert vallásjogi művét, törvénykódexét, a zsidó jog első szisztematikus összefoglalását, a zsidóság valamennyi vallási előírásának summáját tartalmazza, ám díszítése, pompás illusztrációi avatják „a középkori héber könyvművészet egyik legértékesebb darabjává.” 43 Az a tény, hogy épp egy vallásjogi művet tartalmazó kézirat elkészítésére fordítottak ilyen gondot és hoztak ennek érdekében ily tetemes anyagi áldozatot, mindenképp a műnek a közösségben élvezett presztízsével, tiszteletével magyarázható. 44 A kézirat Északkelet-Franciaországban készült és 1296-ban fejezték be. 45 Az érdeklődő a legkiválóbb szakemberek tollából eredő alapos leírást talál e gyönyörű kéziratról az illuminált oldalak – sajnos az eredetit meg sem közelítő színvilágú – hasonmásainak kíséretében a műről magyar és angol nyelven SCHEIBER Sándor szerkesztésében megjelent fólió-méretű kötetben. 46 Szebbnél szebb illusztrációi közül egy közelmúltbéli felfedezés okán kiemeljük az egyik érdekes lapalji ábrát, amely a 12. könyv, az Adományok és szerzemények könyve nyitólapját díszíti: „Mózes törvényt ad Izrael népének. A kép forrása a bibliai szöveghez kapcsolódó legenda. Eszerint Isten kitépte helyéből a Szináj-hegyet, felfordította, s kosárként Izrael gyermekei fölébe helyezte, így akarván őket arra kényszeríteni, hogy alávessék magukat a kinyilatkoztatott Törvénynek. A Misné Tóra festője a hegy alá szorult népet mutatja be, valamint Mózest, amint átadja a Tízparancsolat vésett kőtábláit.” 47 Nos, 1984 táján fedezte föl Evelyn M. COHEN amerikai művészettörténész a Keleti Gyűjteményben folytatott kutatásai során, hogy a mai illusztráció alatt egy aranyos dicsfénnyel övezett alak rejtezik, aki átnyújtja Mózesnek a kőtáblákat. Arra kell gondolnunk, hogy a festő keresztény volt és nem tudta, hogy a zsidóságban Isten ábrázolása szigorúan tilos, a megrendelő meg csak nagy vonalakban vázolta az illusztrálandó eseményt, így azután a művész a korabeli keresztény művészetben szokásos módon komponálta meg a jelenetet. Ezért azután, miután kiderült a hiba, átfesthették az illusztrációt, csak az Úr kezét hagyván meg, ami ismert ábrázolási módja volt az isteni jelenlétnek a középkorban. 48 Arra, hogy az illuminátor keresztény volt, még egy jel is utal: a művész Mózest eredetileg két szarvval ábrázolta, s ezt szintén utólag próbálták meg eltávolítani a kéziratból, ám nem igazán sikerrel — a pergamenen ma is láthatók a kaparás nyomai, az egyik szarvat pedig e későbbi kéz Mózes hajfürtjévé igyekezett átalakítani. Mózesnek szarvakkal történő ábrázolása, ami az idevágó passzusoknak a Vulgátában található latin fordításán alapul, a keresztény művészetre jellemző. 49

42 Ezek jogilag nem alkották Kaufmann Dávid kézirat- és könyvgyűjteményének a részét, hanem anyósa, Gomperz Róza tulajdonában voltak – ennek minden bizonnyal anyagi okai lehettek: talán olyan magas árat kellett fizetni értük, amit csak ő tudott a rendelkezésére bocsájtani és valószínűleg csak ezzel a feltétellel. Az adományozólevélben Gomperz Róza külön említi ezeket a tételeket, amelyeket személy szerint ő adományoz a Magyar Tudományos Akadémiának: „Ez alapítványhoz a magam részéről 25 darab dúsan illuminált héber pergamen-kéziratot kapcsolok, melyek a bennök foglalt olasz származású miniatúrák és színes képek révén szakértők ítélete szerint műtörténeti szempontból kiváló beccsel bírnak.” MTAKK RAL 533 sz. 1905. (Érk. 1905. december 28).
43 SED-RAJNA Gabriella: A budapesti »Misné Tóra« festményei és díszítése. In: A Májmúni kódex. [Móse Májmúni törvénykódexe]. A budapesti »Misné Tóra« legszebb lapjai. [Szerk. Scheiber Sándor]. Budapest 1980. 31. Codex Maimuni. Moses Maimonides' code of law. The illuminated pages of the Kaufmann Mishneh Torah. [Ed. Alexander Scheiber]. Budapest – Frankfurt 1984. 191. A kéziratról ld. még Bezalel NARKISS – Gabrielle SED-RAJNA: Index of Jewish art. Iconographical index of Hebrew illuminated manuscripts. Volume IV. Illuminated manuscripts of the Kaufmann Collection. Budapest–Jerusalem–Paris 1988. First Kaufmann Mishneh Torah. Card Nos. 1-45.
44 David KAUFMANN: Zur Geschichte der jüdischen Handschriftenillustration. In: MÜLLER – VON SCHLOSSER 1898. 281, 292. MUNKÁCSI Ernő: Miniatűrművészet Itália könyvtáraiban. Héber kódexek. Budapest [1938k]. 16-17.
45 SED-RAJNA 1980. 31. NARKISS – SED-RAJNA 1988. First Kaufmann Mishneh Torah. Card No. 2.
46 A Májmúni kódex. 1980. Codex Maimuni. 1984. Az angol változat szövege nem azonos a magyaréval: ott több szerzőtől olvasható tanulmány. Mindkét kiadás Szántó Tibor művészeti vezetése alatt készült, aki az egészoldalas díszített címlapokat a fakszimile-kiadásban körbevágta, így több helyen csonkultak az illusztrációk lapszéli részei. (Az eredeti kéziratban ilyen sehol sem fordul elő.) Szóbeli érdeklődésemre, hogy miért járt el így, a 80-as évek végén azt válaszolta, hogy az illusztrációkat fölnagyította, majd az eredeti méretre vágta, s erre pedig azért volt szükség, nehogy valaki a fakszimile-kiadást összetévessze az eredeti kézirattal. Nagy nehézségek árán sikerült megakadályozni, hogy a Kaufmann haggáda második fakszimile-kiadásánál ugyanígy járjon el. A Jordánszky-kódex fakszimile-kiadása ugyanilyen elvek alapján készült: egy tanulságos recenzióban olvashatjuk a fakszimile-kiadásból hiányzó szövegrészeket. MADAS Edit: rec. A Jordánszky-kódex. Magyar nyelvű bibliafordítás a XVI. század elejéről (1516-1519). A kódex fakszimile kiadása. Budapest 1984. In: Irodalomtörténeti Közlemények XC (1986) 181-183.

 

47 SED-RAJNA 1980. 25. UŐ: Die hebräische Bibel in Bilderhandschriften des Mittelalters. Übers. von Peter Hahlbrock. Frankfurt am Main – Berlin. 1987. 110 [125 ábra]. Vö. NARKISS – SED-RAJNA 1988. First Kaufmann Mishneh Torah. Card No. 40. Az illusztráció értelmezése nem igazán könnyű: annakidején Kaufmann még némileg bizonytalanul úgy vélte, hogy Izráel gyermekeit látjuk egy nyíláson keresztül a sziklafalban, amint a távolból figyelik a jelenetet. KAUFMANN 1898. 284.
48 Evelyn M. COHEN: The artist of the Kaufmann Mishneh Torah. In: Proceedings of the Ninth World Congress of Jewish Studies. Jerusalem, August 4 – 12, 1985. Division D. Volume II: Art, Folklore, Theatre, Music. Jerusalem 1986. 25-30. UŐ: The decoration of medieval Hebrew manuscripts. In: A sign and a witness. 1988. 49-50. Lexikon der christlichen Ikonographie 1968-1976. II. 211-214. Így csupán egy templomból kinyúló kéz utal Istenre egy 1000 körül készült, Leidenben őrzött (keresztény) kéziratban is, ahol a költő-szerző hálát ad Istennek műve befejezéséért: poeta grăs agit dő p expleto opere suo. Milo van SINT-AMAND: Carmen de sobrietate. Sint Omaars, ca. 1000. Hs. Leiden, UB, BPL 190, f.26v. Vö. Louis RÉAU: Iconographie de l'art chrétien. Paris 1955-1959. II. I. 7 (La Main divine). Ugyanerről a zsidó művészetben ld. Mendel METZGER: La haggada enluminée. I. Étude iconographique et stylistique des manuscrits enluminés et décorés de la haggada du XIIIe au XVIe sičcle. = Études sur le judaďsme médiéval. II. La haggada enluminée I. Leiden 1973. 2832, 286. Hasonlóképpen ábrázolta a Törvény átadását az ún. Madárfej-haggáda művésze (fol. 23r) is. Uo. 303, Pl. LXVIII [fig. 388]. Ugyanezt az ábrázolásmódot látjuk a Drezdai mahzórban is (1290k. Sächsische Landesbibliothek; f.202v), míg a milánói Ambrosianában őrzött németországi eredetű Bibliában (1236-1238. B 30 f.182v) az Úr egy angyal (?) alakjában jelenik meg Mózesnek a Sinai-hegy fölötti felhőben. Ruth MELLINKOFF: Antisemitic hate signs in Hebrew illuminated manuscripts from medieval Germany. Jerusalem 1999. 111 [Fig. 40], 116 [Fig. 47]. Ennek a jelenetnek a két legkorábbi keresztény ábrázolása közül csak a 9. századi Grandval Bibliában található megfogalmazásában utal csupán egy a felhőből kinyúló kéz az Úr jelenlétére, míg a 7. századi Ashburnham Pentateuch már ábrázolja az Úr arcát s a későbbiekben is ez az antropomorf ábrázolásmód válik jellemzővé a keresztény művészetben, sőt helyenként már egyértelműen Krisztust pillantjuk meg az Úr alakjában. Uo. 306-307. A kéz alkalmazása a zsidó művészetben kivételesnek tekinthető. Uo. 307. Az Úr jelenlétét egyébként egy kéz jeleníti meg az égő csipkebokorban a jelenet legkorábbi ma ismert ábrázolásán a Dura Europos-i zsinagógában (245) is. Uo. 286. Scheiber 1957. 17. Gabrielle SED-RAJNA: L'art juif. Orient et Occident. Paris 1975. 72. Figyelemreméltó Ezékiel látomásának (Ez 37) az ábrázolása a Dura Europos-i zsinagógában, aholis a héber szövegnek megfelelően az Úr kezét látjuk alányúlni az égből: „Az Úr keze volt rajtam és elvitt engem...” (Ez 37, 1a). Uo. 76. A Törvénytáblák átadásának motívumáról ld. METZGER 1973. 301-310. Gabrielle SED-RAJNA: Die hebräische Bibel in Bilderhandschriften des Mittelalters. Übers. von Peter Hahlbrock. Frankfurt am Main – Berlin. 1987. 95-96. Egy 1450-ben keletkezett Mahzórban (Parma, De Rossi 2895, p. 271) szintén az Úr kezét látjuk egy felhőből kinyúlni az égben, amint átnyújtja a kőtáblákat Mózesnek. MUNKÁCSI 1938k. XXIV. tábla, 71. ill.
49 COHEN 1986. 29. Vö. Ruth MELLINKOFF: The horned Moses in medieval art and thought. Berkeley – Los Angeles – London 1970. Ld. pl. a British Library Or. 1404 jelzetű spanyol haggádáját (f.14v). MÜLLER – VON SCHLOSSER: Bilderhaggaden 1898. 105, Tafel IV2. Lexikon der christlichen Ikonographie. Hrsg. v. Engelbert Kirschbaum. Róma-Freiburg-Bázel-Bécs 1968-1976. III. 286. A zsidó és keresztény művészek együttműködésének lehetőségéről a korabeli Franciaországban, különös tekintettel kéziratunkra, ld. Gabrielle SED-RAJNA: Les livres: La communauté racontée. In: Gabrielle SED-RAJNA – Ziva AMISHAI-MAISELS – Dominique JARRASSÉ – Rudolf KLEIN – Ronny REICH: L'art juif. Paris 1995. 227-229. A kérdéses bibliai passzusok: Ex 34:29, 35, ahol a héber eredetiben a qâran ige fordul elő. Ez a denominatív ige (a qeren „szarv” szóból; átvitt értelemben ez szarvra emlékeztető dolgokat, így „sugarakat” is jelenthet) ezzel az egyszeri „tündöklött, ragyogott, sugárzott” jelentéssel, amelyet a hagyományos bibliamagyarázat a szövegkörnyezetből következtet ki, csak ezen az egy helyen rendelkezik. A Vulgata fordítása az ige alapjelentését követi: „szarvval bír, szarva van.” Ugyanez az értelmezés található meg AQUILA görög fordításában is. Wilhelm GESENIUS: Hebräisches und aramäisches Handwörterbuch über das Alte Testament. Neudruck der 17. Aufl. Berlin 1959. 729. Eduard KÖNIG: Hebräisches und aramäisches Wörterbuch zum Alten Testament. 2. u. 3. Aufl. Leipzig 1922. 420b. Das zweite Buch Mose. Exodus. Übersetzt und erklärt von Martin Noth. 2. Auflage. = Das Alte Testament Deutsch. Neues Göttinger Bibelwerk. Teilband 5. Göttingen 1961. 214 [34:29-35], 220 [ad 34:29-35]. Ludwig KOEHLER – Walter BAUMGARTNER: Hebräisches und aramäisches Lexikon zum Alten Testament. Dritte Auflage. Leiden 1967-1995. 1067b. A Septuaginta a kérdéses kifejezést a doxázō = „magasztal, dícsér” (vö. dóxa = „dicsőség, ragyogás, nagyszerűség”) igével fordítja. Henry George LIDDELL – Robert SCOTT: A Greek-English Lexicon. Ninth ed. With a Supplement 1968. Oxford 1985. 444b [doxázō II.; dóxa IV.]. Ilymódon a Septuaginta fordítását megközelítőleg így adhatjuk vissza: „Mózes nem tudta, hogy arca bőrének látványa pompázatos/ragyogó volt.”