3.2. Misna (MS A 50)

A gyűjtemény legjelentősebb darabja minden kétséget kizáróan az A 50 jelzetű Misna-kézirat, az ún. Codex Kaufmann, amely a hagyományos zsidó törvényirodalmat tartalmazza héber nyelven a 2. században megszerkesztett formában – ismeretes, hogy a Misna képezi a Biblia utáni kor főművének, a Talmudnak az alapvető alkotórészét. 37 A három ma ismert teljes Misna-kézirat közül a tudományos közvélekedés kéziratunkat tartja a legrégebbinek és legjobbnak. 38 Minthogy a kéziratnak nincs kolofónja – valószínűleg elveszett az idők folyamán –, keletkezési idejéről és származási helyéről megoszlanak a vélemények – így pl. GOLDZIHER Ignác szerint Dél-Arábiából, míg KRAUSS Sámuel és legutóbb Malachi BEIT-ARIÉ szerint Itáliából származik. 39 A mai álláspont a következőkben foglalható össze:

A kézirat a BEIT-ARIÉ által képviselt, leginkább meghatározó vélemény szerint Itáliában, a 11. század dereka és a 12. század közepe között íródott. Az írás és a betűk alakja nagyon hasonlít bizonyos keletről származó Biblia-kéziratokéhoz, amelyeket a 10. vagy a 11. században írtak. A kézirat megjegyzéseket, többnyire javításokat tartalmaz a szöveghez, amelyek több kéztől erednek. Egy bizonyos kéztől eredő javítások folyamatosan jelen vannak és ezek képezik a többséget. Ugyanez a kéz látta el magánhangzójelekkel a kéziratot. Ez a magánhangzó-jelölés nem az eredeti írnoktól származik, hanem valószínűleg évszázadokkal későbbről ered, amikor is átmásolták ide egy másik kéziratból, amelynek a szövege nagymértékben eltért a Kaufmann-féle kéziratétól. A magánhangzójelek írnoka beszúrta ezeket a változatokat a Kaufmann-kódexbe. A magánhangzójelek és az írnokuktól származó javítások egy másik kéziratot képviselnek, amelyik egy másik recenzióhoz tartozik. A Kaufmann-kéziratban több sajátos vonást találunk, mint bármely más kéziratban, beleértve a legtöbb geníza-töredéket is. Megtartott régebbi alakokat a palesztinai típusú szövegből és gyakran tükrözi a második századi Palesztina beszélt nyelvét. Minden kétséget kizáróan a Kaufmann kódex a legrégebbi teljes Misna-szöveg és ez tartalmazza a legjobb olvasatokat, jóllehet úgy tűnik, hogy nem annyira hűen őrizte meg a palesztinai recenziót, mint a cambridge-i kódex. Ily módon tehát ma a Kaufmann-kéziratot kell tekintenünk a minden tudományos kiadás alapjául szolgáló szövegnek. 40

A kéziratot 1896-ban, néhány évvel halála előtt szerezte meg Kaufmann nagy nehézségek árán, és az efölött érzett nagy örömét magasztos szárnyalású versében, „Dávid zsoltárában” juttatta kifejezésre, amelyet a kézirat előzéklapjára írt jól ismert lilaszínű tintájával. (Dávid itt természetesen ő saját maga.)  41

 

37 A képen feltűnik két lyuk a lap alján: rajtuk keresztül látható az előző lap szövege. Ugyanakkor oldalunkon a szöveg szépen kikerüli a lyukakat, tehát azok nem utólagos sérülés következtében keletkeztek. A pergamen nagyon drága anyag, tehát gazdaságosan jártak el vele: néhány kisebb lyuk nem volt elegendő ok arra, hogy csak úgy eldobják.
38 A másik két kézirat a Ms Parma, De Rossi 138 (Parma, Bibliotheca Palatina no. 3173) és a Ms Cambridge, Add. 470 (II) (Cambridge, University Library). A pármai kézirat 1073 táján íródott, míg a Cambridge-i kézirat a 14. vagy a 15. századból származik. Michael KRUPP: Manuscripts of the Mishna. The three complete Mishna manuscripts. In: The literature of the Sages I. Editor: Shmuel Safrai. Assen/Maastricht – Philadelphia 1987. 253-254.
39 GOLDZIHER Ignác: Kaufmann Dávid könyvtára. (Olvasta Goldziher Ignácz r. t. az április 23-iki ülésen.) In: Akadémiai Értesítő XVII (1906) 309. Samuel KRAUSS: Die Kaufmann'sche Mischna-Handschrift. In: Monatsschrift für Geschichte und Wissenschaft des Judentums LI (1907) 460. Goldziher nem említi, mire alapozza kijelentését. Ami Krausst illeti, a kézirat épp nála volt, amikor a Kaufmann Gyűjteményt Gomperz Róza az Akadémiának ajándékozta, az Akadémia pedig haladéktalanul visszakérte a kéziratot, s így csupán a kézirat egy kis részét (a Násim és Nezikin rendet) volt alkalma beható vizsgálat tárgyává tennie. Ezen belül is, úgy tűnik, kizárólag egy – ha jól értem, mindössze alig néhány helyen jelentkező – különleges helyesírási szokás, az [s] hang/betű előtti alef prostheticum alkalmazásából következtet az itáliai eredetre, minthogy ez a szokás szerinte elsősorban az olaszokra volt jellemző. BEIT-ARIÉ 2003. 54-55. KRAUSS 1907. 54-66, 142-163, 323-333, 445-461. Vö. még KRUPP 1987. 253, aki szerint a kézirat Palesztinából származik.

40 KRUPP 1987. 253. Vö. még KRAUSS 1907. 54-66, 142-163, 323-333, 445-461.
41 Ezt közli a gyűjtemény katalógusában Weisz Miksa is. WEISZ 1906. 14. Megjegyezzük, hogy míg Kaufmann latinbetűs kézírása egyáltalán nem tekinthető esztétikusnak és az ember egy kiegyensúlyozatlan lelket vél látni maga előtt, addig kézírása már-már maga a harmónia és kiegyensúlyozottság mintaképe, amikor héber kvadrátírással ír. Meglepően nagy az ellentét a kettő között, ami minden bizonnyal érdekes következtetések levonására sarkallhatna egy grafológust...