3.1. A Kaufmann-gyűjtemény

Kaufmann Dávid szenvedélyes kézirat- és könyvgyűjtő volt, s ehhez az anyagi hátteret felesége, ill. annak családja biztosította. Hirtelen halálát követően a gyűjtemény feleségére szállott, aki megbízta Weisz Miksát (1872-1931), Kaufmann kedves tanítványát és a család barátját 29 a gyűjtemény tudományos igényű katalógusának elkészítésével. A kiváló katalógus elkészült s mind a mai napig szolgálja a tudományos kutatást, ám az özvegynek nem adatott meg, hogy megérje a katalógus hőn várt megjelenését: Néhai Dr. Kaufmann Dávid tanár könyvtárának héber kéziratai és könyvei. Összeállítja és ismerteti Dr. Weisz Miksa. Budapest 1906. 199+80 o. 30 Kaufmann özvegyének, Gomperz Irmának korai halálát követően édesanyja, Gomperz Róza lett a gyűjtemény birtokosa. Ő 1905. december 24-én kelt adományozó levelében „az elhunytak intentióinak” megfelelni kívánván a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta a felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt az Akadémia „örök tulajdonaként”. 31 Az Akadémia 1906. január 29-i ülésén „megbízza az Elnökséget, hogy az Akadémia mély köszönetét juttassa Gomperz Róza úrhölgy tudomására.” A családi hagyomány szerint azért esett a választás a Magyar Tudományos Akadémiára, mert a család az ország legnagyobb presztízsű tudományos intézményében – az adományozó levél szavaival „legelső tudományos intézetünk könyvtárában” – óhajtotta látni a páratlan gyűjteményt. 32

A Kaufmann Gyűjtemény 594 kézirat-tételből és 1092 nyomtatott könyvből áll. 33 A Gyűjtemény terjedelmét tekintve nemzetközi viszonylatban nem tekinthető nagynak, ám kvalitásait tekintve a világ legjelentősebb gyűjteményei között tartják számon. A kéziratgyűjtemény tartalmaz bibliai szövegeket kommentárokkal, nyelvészeti és a bibliai szöveg hagyományozásával (masszóra) kapcsolatos munkákat, vallásjogi műveket (haláka), aggadisztikus 35 (rabbinikus legendákat tartalmazó) alkotásokat, a talmúdi metodológiával kapcsolatos műveket, kabbalisztikus írásokat, teológiai, filozófiai műveket, hitvitázó iratokat, történelmi munkákat, prédikációkat, imakönyveket, költeményeket, olasz vonatkozású helytörténeti iratokat, levélmintákat, matematikai és orvostudományi műveket. Kiemelkedően gazdag a gyűjtemény olaszországi rabbik responsumaiban, formális jogi döntéseiben, amelyekben egy-egy, a mindennapi életben előforduló problematikus esettel kapcsolatban hozzájuk intézett kérdésre adtak választ. Ezeket a nemcsak vallásjogi vonatkozásban fontos, hanem a korabeli mindennapi életre, szokásokra vonatkozó elsőrangú történeti forrásokat, amelyekhez számos jogi eset leírása társul, az egyébként inkább szűkszavú és tömör Weisz-katalógus kimerítő részletességgel tárgyalja (31-79. o.). 36 A kéziratok jelentős része Olaszországból származik – ebben a tekintetben megemlíthetjük, hogy Kaufmannak sikerült megvásárolnia Marco MORTARA (1815–1894) kiemelkedő mantovai rabbi teljes kézirat- és könyvgyűjteményét. (1895. – Ezek a művek kötésük alapján ma is könnyen azonosíthatók.) A jemeni eredetű vallásos költeményeket (pijjutokat) tartalmazó becses kéziratokat egy M. ADELMANN nevű kereskedő vásárolta számára elsősorban Jemenből bevándorolt zsidóktól Jeruzsálemben – ő a Közel-Kelet más vidékeiről is szerzett be kéziratokat és ritka könyveket Kaufmann számára. Sokmindent vásárolt egy N. RABINOWITZ nevű müncheni antikváriustól is.

29 Dr. Bakonyi Béla elbeszélése szerint az egykori Aréna úti templomban tartották bar-micva-ünnepélyét, mivel Weisz Miksa ott működött rabbiként.
30 A mű német nyelven íródott, csak a címlap és az előszó van magyarul. Van egy német változata is, amelyben a címlap és az előszó is németül olvasható, s a kiadás helyeként Frankfurt am Main van feltüntetve: Katalog der hebräischen Handschriften und Bücher in der Bibliothek des Professors Dr. David Kaufmann s[eligen] A[ndenkens] beschrieben von Dr. Max Weisz. Frankfurt am Main 1906. Egyébként mindkét változatot Pozsonyban nyomta az Alkalay Adolf és Fia cég.
31 Az adományozólevelet Könyvtárunk Kézirattára őrzi. MTAKK RAL 533 sz. 1905. (Érk. 1905. december 28).
32 Tulajdonképpen kézenfekvőnek tűnhetett volna, hogy a család a nagyértékű kézirat- és könyvgyűjteményt a Rabbiképző Intézetnek ajándékozza, hisz ott működött Kaufmann Dávid, s az Intézet ezidőtájt a világ egyik legelső ilyenjellegű intézménye volt. Ám hogy ez nem így történt, abban dr. Bakonyi Béla szerint az játszott döntő szerepet, hogy a család az Akadémiát lényegesen nagyobb presztízsű intézménynek tartotta. (folyt.)

(folyt.) Elbeszélése szerint erről nagyapja, König Lajos malomtulajdonos győzte meg Gomperz Rózát. (König Lajos felesége Kaufmann Dávid húga, Kaufmann Róza volt.) A König család őrizte egyébként Kaufmann roppant terjedelmes, minden bizonnyal páratlan értékű és jelentőségű levelezését a család Szondi utca 93. szám alatti házának a padlásterében több ládában. A leveleket haláláig (1938) König Lajos rendszerezte. Ekkor a család egy kisebb lakásba költözött a Vitéz utcába, ám a levelezés a régi helyén maradt. 1941-ben azután a háborús légó-rendszabályok miatt megsemmisítették, minthogy a légitámadások miatt a padlástérben tilos volt éghető anyagokat tárolni — ezt a házmester mesélte 1945-ben a családnak. A levelezés mindenesetre nyomtalanul eltűnt, s az ostrom utáni visszatértekor 1945-ben a családnak minden erőfeszítése ellenére már nem sikerült a nyomára bukkannia. — Scheiber Sándor szerint a döntés Goldziher Ignác tanácsára történt. Alexander SCHEIBER: The Kaufmann Haggadah. Budapest 1957. 4.
33 Egy sor kevésbé érdekes nyomtatott művet Weisz Miksa nem tartott katalogizálásra érdemesnek. WEISZ Miksa (szerk.): Néhai Dr. Kaufmann Dávid tanár könyvtárának héber kéziratai és könyvei. Budapest 1906. 186-187. (Weitere Bestandteile der Bibliothek).
34 Joseph GUTMANN: Forming the great collections. In: A sign and a witness. 2,000 years of Hebrew books and illuminated manuscripts. Ed. by Leonard Singer Gold. New York – Oxford 1988. 75. Binyamin RICHLER: Hebrew manuscripts: a treasured legacy. Cleveland – Jerusalem 1990. 67, 78. UŐ: Guide to Hebrew manuscript collections. Jerusalem 1994. 27-28, 89.
35 aggáda: a Talmúd és a midrás elbeszélő jellegű, nem-jogi része, amely erkölcsi tanításokból, legendákból, folklorisztikus alkotásokból, anekdotákból és mondásokból áll. Ellentéte a haláka, a vallásjogi része a Talmúdnak és a midrásnak, a zsidó hagyományos irodalomnak.
36 Néhány példa. A 15143: Responsum egy rabbi ellen, aki megengedte egy nemzsidónak, hogy szabbatkor gyászruhát készítsen zsidók számára. WEISZ 1906. 36. A 15218: Egy idős asszony hozzá akart menni egy fiatalemberhez, ám az első házasságából származó fia nem akarta megengedni, hogy a vőlegényt a Tórához hívják és elmondják a szokásos pijjút-költeményeket. A közösség tagjai szembeszálltak vele. WEISZ 1906. 41. A 1548: Egy olasz városban a levantei kereskedők adómentességet élveztek és nem kellett vámot fizetniük, amennyiben nem telepedtek le ott. Több levantei azonban állandó lakosként is meg akarta tartani ezeket az engedményeket. Zsinagógai vita a levanteiek és az olaszok között. WEISZ 1906. 49. A 15569: Szabad-e tubákolni böjti napon? WEISZ 1906. 54. A 1569: Egy asszony terítőt ajánl fel egy zsinagógának. A terítő elkészül és ünnepeken használják is a zsinagógában. Kérdés: az asszony halála után a terítő része-e az asszony örökségének, avagy a zsinagógáé? WEISZ 1906. 55. A 15828: Egy liba gyomrában, amelyet több más libával együtt főztek meg, találtak egy szöget. Mi a helyzet a rituális tisztaság szempontjából? WEISZ 1906. 60.